Az általánosan kialakult vélemény szerint egy politikusnak tudnia kell ígérni. Én azonban abban hiszek, hogy egy jó politikusnak, akárcsak egy jó szakembernek, tudnia kell felelõsségteljesen vállalni. Nagyokat mondani és ködbeveszõ ígéreteket tenni lehet, eddigi tevékenységem során azonban megtapasztaltam, hogy az eredményes munka feltétele a precizitás, a pontosan körülhatárolható, számonkérhetõ feladat megfogalmazása - csak így lehet egyrõl a kettõre jutni. Éppen ezért ez a program több, mint egyszerû ígéret – ez a program kötelezettségvállalás és szerzõdés: bizalom ellenében folyamatos, kitartó munka a törvényhozásban közösségünk, térségünk fejlõdése és fejlesztése érdekében.
Valós gazdasági fellendülést, hatékony érdekvédelmet és mûködõ közösségi autonómiát nem lehet politikailag, társadalmilag légüres térben megvalósítani. Ezeket a célokat kapcsolnunk, illesztenünk kell a székelyföldi, az erdélyi magyar, a romániai és az európai valósághoz. Ezt csak aktív politikai részvétellel, mindenekelõtt parlamenti részvétellel lehet megvalósítani.
Decentralizáció
Az önkormányzatiság alapját az önkormányzatok autonómiájának, a feladatok végrehajtásához szükséges források biztosításának, a központi hatalom decentralizációjának kell képeznie. A decentralizáció régiónkban is már több éve zajló folyamat, amelynek különösen nagyobb lökést az RMDSZ hathatós munkája eredményeként is megszavazott 215/2001-es törvény hozott.
Célomnak tartom, az RMDSZ-el egyetemben, a decentralizáció további erõsítését. Szenátorként azért fogok küzdeni, hogy minél több olyan törvény, és törvénymódosítás szülessen, amely a helyi önkormányzatok hatáskörébe utal újabb és újabb közigazgatási, gazdasági, adóügyi, oktatási és kulturális hatásköröket. Fontosnak tartom minden egyes újabb hatáskör-átadás esetében biztosítani az illetõ feladat anyagi fedezetét szolgáló forrásokat, hiszen tudjuk, hogy nem elég az, ha egy hatáskört, feladatot önkormányzataink kezébe adnak, biztosítani kell ezeknek a központi vagy helyi költségvetési forrásait is.
Biztosítani kell azt, hogy az önkormányzatok nagyobb mértékben részesedjenek a GDP-bõl. A közigazgatási decentralizációt és a feladatok helyi hatáskörbe utalását reális pénzügyi decentralizációnak kell követnie s ezzel egyidejûleg újabb pénzforrásokat kell helyi szintre rendelni. Módosítani kell a helyi közpénzügyekre vonatkozó szabályozásokat, valamint a helyi költségvetések kiegyensúlyozására visszaosztott összegek kiszámításának módszertanát, biztosítva a szubszidiaritás elvének megfelelõ döntési hatásköröket.
Célomnak tartom az önkormányzatok menedzsmentjének a fejlesztését, a minõségi önkormányzati munka széleskörû bevezetését. Az önkormányzatok irányítását az átláthatóságnak, hatékonyságnak kell jellemeznie, hogy megfelelõ minõségben el tudja látni szolgáltatói hatásköreit.
A minél szélesebb körû állami decentralizáció elõkészítõje lehet Székelyföld területi autonómiájának is.
Területi autonómiát Székelyföldnek
Székelyföld területi autonómiája az RMDSZ egyik fontos céljai közé tartozik.
Tudjuk, hogy Európa bõvelkedik etnikai alapú területi autonómiákban, mint például Katalónia, Baszkföld, Dél-Tirol, Szardínia, Aland-szigetek, belgiumi német autonómia, makedóniai albán autonómia stb.
Székelyföld, mint egy 800.000 lakosú kompakt magyarlakta terület, jogosan követelheti magának a különbözõ korszakokban megszüntetett autonómiájának visszaállítását.
Székelyföld, mint Kovászna, Hargita és Maros megyék magyarlakta régióit magába foglaló autonóm terület, szilárd biztosítéka lenne a régió identitása, nyelvi és kulturális öröksége megõrzésének.
Ugyanakkor a területi autonómia nem csak halmozott kisebbségi jogokat kell jelentsen. A székelyek területi autonómiája reális önigazgatási jogokat kell biztosítson a régió teljes lakosságának.
Az egységes és sikeres Székelyföld elsõsorban a célok megvalósításáért való együttmûködés és szervezés kérdése. Építeni kell a Székelyföld sajátos erõforrásaira és értékeire azért, hogy az erõs székelyföldi identitás legyen meghatározó a térségben. Mentalitásváltásra van szükség, olyan új szemléletre, amely a vállalkozó szellemen alapul. Képesek vagyunk közös célunkat, a gazdag, fejlõdõ Székelyföldet megvalósítani. De az ehhez szükséges munkát senki nem fogja helyettünk elvégezni. Ez a mi feladatunk.
Életképes gazdaságot
Az autonómia elválaszthatatlan a gazdasági fejlõdéstõl, a mindennapjainkban megélt jóléttõl. Az autonómia nem egy álom, nem egy önös cél – az autonómia eszköz, amellyel közösségünk megalapozhatja szülõföldjén gazdasági és kulturális fejlõdését, megteremtheti megmaradásának anyagi, politikai és jogi feltételeit. Egy szegény, önmaga megélhetését biztosítani nem tudó közösség, bármilyen intézményrendszerrel, bármilyen jogokkal is rendelkezne, valójában nem autonóm, hiszen gazdaságilag, anyagilag függõ helyzetben van.
Székelyföld természeti adottságokban, lehetõségekben gazdag térség. Ennek ellenére az itt élõ közösség szegény, állandó megélhetési gondokkal küzdenek mind a gazdálkozók, mind a bérbõl élõk, a fiatal pályakezdõk vagy a pályát váltani kényszerülõk, akárcsak a nyugdíjasok. Ezért tartom kiemelt fontosságúnak a gazdasági fellendülést célzó intézkedések mielõbbi meghozatalát. A mûködõ piacgazdaság nem csak az EU, a Nemzetközi Valutaalap vagy más intézmények követelménye, hanem az állampolgárok jólétének alapfeltétele. Egy régió, egy közösség akkor gazdag, ha a jólét lehetõsége biztosított a közösség minden tagja számára.
Figyelembe véve térségünk természeti, földrajzi jellegzetességeit és lehetõségeit, elengedhetetlen egy hatékony gazdasági stratégia kidolgozása – annak felmérése, hogy milyen jellegû gazdasági tevékenység felel meg az adott körülményeknek. Kiemelten kell támogatni a kis és középvállakozókat, a turizmus fejlõdésének és a külföldi befektetõk idevonzásának minden lehetõségét.
VÁLLALKOZÓI FEJLESZTÉST
Tudatában kell lennünk annak, hogy Székelyföld nem rendelkezik megfelelõ infrastruktúrával, termelõi vállalatokkal. Az 1990-ben elindított magánosítási folyamat eredményeképpen felszámolódtak térségünk ipari létesítményei.
E térség gazdasági fellendülése a kis- és középvállalkozások fejlesztésén múlik. A kis és középvállalkozói réteg megerõsõdését tartom régiónk egyik fejlõdési elõmozdítójának. Ösztönözni kell a külföldi beruházásokat, azonban úgy, hogy a multinacionális cégek fejlõdése ne kerüljön ellentétbe a helyi beszállítók megerõsödésével. Fontosnak tartom egy ipari park létrehozását térségünkben, ennek hatékony kialakítását az önkormányzatokkal együttmûködve.
A Hargita megyei kis- és középvállalkozók nagy része szolgáltató jellegû. Ezek mûködése, szolgáltatásaik minõségének folyamatos növelése lényeges, azonban rendkívül fontos a termelõ kis- és középvállalkozók számának gyarapítása, mivel helyi nyersanyagokból, helyi munkaerõvel olyan minõségû termékeket kínálhatnak, amelyekkel a Székelyföld már hírnevet szerzett magának, de amelyeknek tovább kell erõsödniük. A hazai termékek csak jó minõséggel és sajátos arculattal, márkanévvel lehetnek hosszab távon is versenyképesek a külföldi piacokon. Éppen ezért szükségesnek tartom olyan programok kidolgozását és mûködtetését, melyek az exportpotenciállal rendelkezõ ágazatokat és a magas hozzáadott értékû ágazatokban tevékenykedõ vállalkozásokat segítik.
Szorgalmazom a kis- és közepes vállalkozások létrehozására és fejlesztésére vonatkozó törvény módosítását, úgy, hogy a bruttó hazai össztermékbõl a kis- és középvállalkozásokat támogató pénzügyi források aránya 0,2%-ról 0,4%-ra növekedjen, illetve a finanszírozáshoz való hozzáférés feltételei a Nemzeti Garancia Alap szerepének kiterjesztése és eszközeinek bõvítése révén (kockázati alap, társfinanszírozás) javuljanak.
A kis- és középvállalkozások versenyképességének növelésére, tevékenységük fejlesztésére, termékeik bel- és külföldi piacokra jutásának elõsegítésére elérhetõ, átlátható és hatékony támogatási rendszereket kell mûködtetni, ugyanakkor sikerük megalapozásában elengedhetetlen a folyamatos tájékoztatás. Ezért fontosnak tartom egy kis- és középvállalkozók érdekképviseletét ellátó iroda létrehozását. Ennek elsõsorban olyan információkat kell begyûjtenie és továbbítania, amelyek elõsegítik a kis- és közepes vállalkozások versenyképes mûködését, biztosítják a feltételeket a termékek és szolgáltatások magas színvonalának megteremtéséhez, elõsegítik a kis- és közepes vállalkozásoknak az európai, nemzetközi piacra való jutását.
Mindezek érdekében szükségesnek tartom a jelenlegi kereskedelmi- és iparkamarák megerõsítését és hatékonnyá tételét, a tevékenységi területek szerinti szakmai érdekképviseletek létrehozását, akár magántõkéjû kereskedelmi- és iparkamarák formájában. Ezek elõmozdíthatják az önkormányzati és a vállalkozói szféra intézményes partneri együttmûködését és ezáltal a helyi gazdaság megerõsödését.
A befektetõbarát környezet megteremtése érdekében egyszerûsíteni és egyértelmûvé kell tenni a vállalkozások mûködését szabályozó jogi rendszert, csökkentenni kell az õket érintõ bürokráciát, a felesleges engedélytípusok megszüntetése révén, az engedélyezési és felügyeleti eljárásokban résztvevõ hatóságok száma és az eljárási határidõk csökkentése által.
Prioritásnak tartom a fiatal vállalkozóknak szóló kedvezmények, illetve a fiatal pályakezdõk foglalkoztatását elõsegítõ adókedvezmények és kormányzati programok körének bõvítését, ezek hatékony mûködése érdekében egy tanácsadói és képzési intézményrendszer kialakítását.
TURIZMUS
A csíki térségben a turizmus az egyik legnagyobb növekedési és munkahely-teremtési potenciállal bíró ágazat, ezért a régió - és egész Erdély - természeti adottságainak kiaknázása, a kulturális örökség érvényre juttatása megfelelõ stratégiával és átgondolt fejlesztési koncepcióval kell történjen. A minõségi szolgáltatások önmagukban nem elegendõek, a 21. századi turizmus nem csak a szállás és az étkezés biztosítását feltételezi, hanem turisztikai élménycsomagot, teljes körû kikapcsolódási lehetõséget, változatos szabadidõs tevékenységeket is.
A turizmus állami költségvetésbõl származó forrásait elsõsorban a turisztikát támogató infrastrukturális fejlesztésekre és látványhelyszínek kialakítására kell fordítani. A faluturizmus és a falusi vendéglátás támogatási rendszerének kiépítése, a marketing és értékesítési hálózat kialakítása, az elérhetõ, megbízható és egységes idegenforgalmi információs és statisztikai rendszerek megteremtése, szakképzés ösztönzése a vendéglátóipar területén, kedvezményes adó, hitel- és garanciarendszerek kidolgozása, valamint az engedélyezési rendszer egyszerûsítése kiemelt fontosságú.
Térségünk kiváló minõségû, tudományosan is bizonyított gyógyhatású, változatos ásványi tartalmú természetes forrásokkal, kénes barlangokkal rendelkezik, ezek azonban nem eléggé ismertek, nem szerepelnek az országos egészségügyi turisztikai térképen, ezért elsõdleges célom ezek elismerését és népszerûsítését célzó intézkedések meghozatala, valós támogatási rendszer kidolgozása, belföldi és külföldi egészségügyi intézményekkel való hatékony és hosszútávú együttmûködés feltételeinek megteremtése.
Elengedhetetlen a közlekedési infrastruktúra gyors fejlesztése, különféle adó-, befektetési- és hitelgarancia-kedvezmények biztosítása a turisztikai fejlesztéseket megvalósító kis- és közepes vállalkozások számára, ezek versenyképességének növelése érdekében.
ADÓ- ÉS PÉNZÜGYI POLITIKA
A gazdasági fejlõdés érdekében elengedhetetlen a munkavállalókra és munkáltatókra egyaránt szinte elviselhetetlenül nehezedõ adóteher csökkentése. A csökkentett adók nagyobb adóalapra való kivetésével elérhetõ a törvénytelen munkavállalás, a „fekete” vagy „szürke” gazdaság visszaszorítása. Ez többletbevételt eredményez az államháztartásnak, ugyanakkor jövedelemnövekedést jelent a munkavállalók és cégek számára.
Le kell egyszerûsíteni a járulékok kifizetésének rendszerét azáltal, hogy ezek átutalása egy összegben és egy számlára történjék, a rendeltetés szerinti lebontást pedig az adóhatóság végezze el. Ugyanakkor meg kell valósítani az adóhivatalok rendszerének teljes informatizálását és összekapcsolását, az ügyfélfogadás reformját, az adóbehajtási költségek csökkentését és az adóbehajtás követhetõségének javítását.
Hasznosnak ítélem a csökkentett, 9%-os hozzáadott értékadó (TVA) kiterjesztését az energiahordozók árára és egyes helyben nyújtott szolgáltatásokra, a differenciált hozzáadott értékadó gazdaságfejlesztõ hatását kihasználandó.
A költségvetésben szereplõ programok a közpénzek visszaosztásának legfontosabb eszközei, ezért minden egyes program területi struktúrájáról hozott döntés során figyelembe kell venni a regionális szolidaritás elvével egyidejûleg a regionális méltányosság elvét is. Az állami költségvetésbõl finanszírozott programok, különösen az infrastrukturális fejlesztési programok területi (regionális) struktúrájának kialakítása nem lehet az illetékes minisztérium kizárólagos hatásköre. Növelni kell a megyék, illetve régiók intézményeinek beleszólási jogát, de a parlamenti ellenõrzés elvének érvényesítése is elengedhetetlen követelmény. Az általános programok megvalósítására visszaosztott összegekrõl a döntést teljes mértékben helyi hatáskörbe kell utalni.
A helyi közpénzügyek területén szükségesnek tartom az önkormányzatok feladatkörük szerinti finanszírozását, a pénzügyi decentralizáció folytatását, újabb pénzforrások helyi szintre való rendelését A helyi adók és illetékek megállapításánál az önkormányzatoknak a mostaninál nagyobb mértékben lehetõséget kell adni arra, hogy eltérhessenek a központilag meghatározott szinttõl, hogy ezáltal a helyi gazdságpolitika megvalósíthatóvá váljék.
Kiemelt fontosságú az önkormányzatok hatékony mûködése érdekében, hogy a jövedelemadó teljes mértékben, a hozzáadott értékadó (TVA) legalább 15%-ban helyben maradjon. A hozzáadott értékadóból az állami költségvetésen keresztül a helyi közigazgatásoknak visszaosztott részarányt 40%-ra kívánja az RMDSZ felemelni.
ÉLETKÉPES VIDÉKI GAZDASÁG. MEZŐGAZDASÁGI STRATÉGIA
A vidéki életforma nemzeti hagyományaink és kultúránk szerves része, ugyanakkor a jól mûködõ, sokszínû agrárgazdaság alapja. Olyan településfejlesztési politikát kell kialakítanunk, amelynek eredménye a harmonikusan méretezett és együttmûködõ településhálózat. A területfejlesztés legfontosabb forrását a potenciálisan rendelkezésre álló európai alapok képezik. Emellett a vidéki sajátosságok és értékek megõrzése elsõdleges, meg kell védeni a vidéki tárgyi és szellemi örökségünket, valamint mérsékelnünk kell a falu és város közötti különbséget.
A vidéken élõk számára elfogadható életszínvonal biztosítása érdekében szükséges egy idõtálló, politikai irányzatoktól független agrárstratégia kidolgozása. Ennek célja a gazdálkodás kiszámíthatóvá és jövedelmezõvé tétele, valamint a falu népességmegtartó erejének növelése.
Az agrárstratégia egyik pillére a meglévõ termékek és termények minõségi fejlesztése, párhuzamosan az új fajták meghonosításával. Termékstruktúra-váltáson kell gondolkodnunk, olyan terményeket kell elõállítanunk, amelyek valóban keresettek, mind a piacokon, mind a hipermarketekben. E cél megvalósításának alapfeltétele a szervezett munka, a kis farmok létrehozása, a szervezett mezõgazdaság.
A székelyföldi mezõgazdaság sajátos családi gazdálkodási szerkezetre épül. A mezõgazdasági és erdõgazdálkodási ágazat versenyképességének javítása érdekében szükséges a családi gazdaságok mûködésének megfelelõ szabályozása, a családi gazdaságok kiemelt támogatási rendszerével együtt.
Fontos a csökkentett adminisztrációval járó kistermelõi támogatási rendszer kidolgozása, a mezõgazdasági támogatások juttatásához szükséges õstermelõi nyilvántartás mûködtetése, az EU és hazai támogatáshoz szükséges intézményrendszer modernizálása és fejlesztése, az agrárstatisztikai rendszer és információszolgáltatás létrehozásának támogatása.
Támogatni szándékszom a mezõgazdaságban dolgozók érdekvédelmi szervezetekbe való tömörülését, termelõi és értékesítési termékszövetkezetek létrehozását, az elsõdleges feldolgozók szakmai szervezõdését. Ezek elõsegítik a gazdák piacra való betörését versenyképes árakkal, anélkül, hogy ezáltal ki lennének szolgáltatva a nagykereskedõknek. A kistermelõk külön-külön alig tudják eladni a terményeiket, ezért egyre többen mondanak le arról, hogy gazdálkodásból próbáljanak megélni. Egy szakmai szervezet feladata, hogy a nemzeti piacot kövesse, ellenõrizze, átfogja az árviszonyokat, átlássa a versenytársak helyzetét.
Meggyõzõdésem, hogy ezek a vállalati-szervezeti formák jobb megélhetést és nyereséget biztosíthatnak a gazdáknak, azt, hogy az évrõl-évre való stagnálás helyett egyrõl a kettõre jussanak. Emellett az ágazat fejlesztésének hatékonyságát is növeli egy olyan szövetkezeti jellegû értékesítési hálózat, amely piacgazdálkodási szinten képviseli a gazdák érdekeit, a nagyüzemi termelést lehetõvé teszi, de ezen szervezõdések tevékenységéhez kapcsolódna a hagyományos, vidékünkre jellemzõ termékek népszerûsítése is (mint pl. orda, sajt, túró, szalonna, kolbász stb.)
Szükségesnek tartom kedvezményes hitelkonstrukciók kidolgozását modern mezõgazdasági gépek vásárlására, az üzemanyagtámogatási-rendszer módosítását, a mezõgazdasági termékek exporttámogatását, az elsõdleges feldolgozók támogatási rendszerének megalkotását.
Kiemelt támogatást kell nyerjen az állattenyésztési ágazat, illetve a takarmánytermesztés, a marha-, juh- és kecskehús-termelõknél tárolásra alkalmas létesítmények létrehozása, a termõföldtõl a fogyasztóig terjedõ élelmiszerbiztonsági rendszer kiépítése, az élelmiszerminõség-ellenõrzõ laboratóriumokhoz szükséges eszközök beszerzése.
PARTNERSÉG AZ EGYHÁZAKKAL, CIVIL SZERVEZETEKKEL
A történelmi magyar egyházak közösségünk megtartó erejét jelentik. Ezért fontos az egyházközségek bevonása a közérdekû megoldások kialakításába és a döntések meghozatalába. Segíteni kell az egyházi és magyar érdekeltségû ingatlanok visszaszolgáltatását az érvényben levõ törvények értelmében. Az ingatlanok visszaszolgáltatása eszköz, hogy az egyházak visszenyerjék a közösségben szociális, kulturális, oktatási és nevelési szerepüket és rendelkezzenek az ehhez szükséges anyagi háttérrel.
A civil szervezetek az RMDSZ elsõdleges partnerei kell legyenek közösségi gondjaink megoldásában. Szükségszerû a folyamatos egyeztetés a civil szervezetekkel, mind a gazdasági, mind a társadalmi és szociális jellegû döntések esetében.
Tudom, hogy megtalálni a megfelelõ választ Székelyföld gazdasági fejlesztését érintõ kérdésekre hatalmas kihívás. De azt is tudom, hogy minden munka, akár kétkezi vagy szellemi, akár mezõgazdasági vagy ipari munkáról legyen szó, akkor lehet igazán hatékony, ha mögötte akarat, tudás, hozzáértés és szervezett struktúra áll. Ezt tapasztaltam meg eddigi munkásságom során – asztalosként, fémipari munkásként, tanárként, vállalkozóként vagy vezetõként – és ezért szeretnék cselekedni az elkövetkezõkben is. Jussunk együtt egyrõl a kettõre!
